„Három anyátlan férfi egy szigeten. Egy stégen. Éjjel. Csak ők vannak és egy harang. Nincs csónak, nincs evezőlapát, nincs kacsa. Nincs kiút. Hacsak…
Na, de miről szól a dráma? Rólunk? A gyászról? A magányról? Szemrehányásokról? Elfeledettnek hitt dolgokról? Kitalációkról? Valóságról? Megbocsájtásról? Jóvátételről? Szeretetről? Pénzről? Széthullásról és összetartásról? A reményről?
Nem kell hozzá feltétlen látni a korábbi drámákat (Telik, Lassan). Természetesen komplexebb képet kap, aki mindhármat látja, de a sorrend mindegy. Próbáld ki! Teszteld!”
”Csak szuperlatívuszokban tudok megnyilvánulni. A szöveg, a dinamika, a színészek játéka, az atmoszféra, a darab dramaturgiai íve, mind lebilincselő; egyetlen másodpercre sem ereszt el az előadás alatt. Sőt utána sem, azóta sem…” (Kerényi Gabriella)
„Szerintem nagyon ritka, hogy valaki ilyen minőségű, hiteles és mélyen emberi beszélt (!) szöveget írjon. Minden karakternek megvan az átélhető igazsága és nincs benne semmi didaxis. Nagy lelemény, hogy nem játsszák el, hogy nem vagyunk ott, mi nézők. Az se gyakori, hogy három színész ilyen összhangban és színvonalon játsszon és folyamatosan tartsa a figyelmünket.” (Kiss Bea)
”Az élményen túl, talán furcsának tűnhet, legnagyobb hozadéka előadásuknak az volt számomra, hogy visszaadta nekem a kb. 20-25 éve elveszített hitemet a színházi előadásokban.” Ács István
