Rendhagyó beszélgetés Nagy Marcell festőművésszel, egyéni kiállításának záró eseményén.
ARS POETICA:
Szeretném olyan tudatállapotba hozni a nézőt, amely kiragadja őt a hétköznapokból, legyen az akár meditatív, eksztatikus állapot, akár rémület. Olyan témákat szeretnék láttatni, mint a mikro-makrokozmosz analógiája, az asztrológia, a botanika, a megváltozott tudatállapotok etc. Manapság leginkább a ‘spirituális’ vagy ‘pszichedelikus’ szóval illetik a fent említett témákat, holott ezek egyáltalán nem furcsa és nem ritka, hanem épp, hogy hétköznapi, mindenki életében jelen lévő dolgok –erre szeretnék rámutatni. Fő gyakorlatom a spontaneitás, szabad tér engedése a gesztusoknak, a képek akár százszor való újrafestésének. A flow-élmény, az áramlás feltárása gyakran megjelenik a festészetemben, amely egyszerre önismétlő és megújuló. Kiragadok részleteket egy-egy élményemből, emlékemből, és míg a figuralitás absztrakcióba merül, a tervezettséget felváltja a spontaneitás. Addig festek hozzá újra és újra egy-egy képhez, amíg meg nem elégedek. Alávetem magát a médiumot a megérzés gyorsaságának és erejének, expresszív megfogalmazásban. Művészetem önmagáért való terápia és belső utazás. Önmagán belül fejlődik, önmaga által szabott határok és referenciák által.
/Nagy Marcell/
https://instagram.com/marcell.nagy.art
TAKÁCS LÍVIA kurátori gondolatai:
Minél finomabb frekvencián tapasztalunk meg egy műalkotást, annál kevésbé lesz fontos pusztán a látványa, és minél lassabb rezgéssel rendelkezik, annál inkább megszilárdul előttünk – Nagy Marcell egyedülálló, nem besorolható festészete, amely a spontaneitás és az intuíció által bontakozik ki, más művészeti ágakkal is megtalálja a közös hangot. A kiállítás címe Pünkösd napján született, nem véletlenül, hiszen a „Józan Elragadtatás” a Szentlélekre, vagyis a jelen tudatosságra utal és a szellemi valóságot és energiát, vagy Isten erejét is jelentheti számunkra. Mivel a szín „fény és energiák együttese” (Otto Piene), Nagy Marcell festészetének fontos elemévé vált a fény játéka, hiszen az éter és a levegő után a fény és a hang rendelkezik a legkifinomultabb frekvenciával – nélküle nem látnánk, nélküle nem lenne festészet. Az UV pedig a fény egy különálló tartománya, hullámhossza – nem véletlenül szokták fekete fénynek hívni. Nem világít meg olyan fényesen egy területet, mint a napfény, viszont amit megvilágít, az ragyog a sötétben. Olyan, mintha csak magát a tündöklést emelné ki, a legfényesebb dolgot az árnyak közül. Mivel a szín „fogékonnyá tett anyagként” is definiálható (Yves Klein), művészetében Antoni Tàpies katalán művészhez hasonlóan – akinek munkáiban kulcsfontosságú szerepe van az anyagnak, mint nyomrögzítőnek – a felfedezés áll a középpontban: az anyag, a fény és az energia felfedezése, a világos és a sötét, az UV fényre fogékonnyá tett anyag érzékelésének finom effektusai által létrehozott nyomok, valamint a megjelenés és elrejtés a fenti eszközök, vagy akár különféle maszkok ábrázolása által, amelyek egyúttal elrejtenek, hogy ugyanakkor megjelenítsenek valami mást. Nagy Marcell szabad asszociációk megteremtésével szeretné kizökkenteni a nézőt, hogy ő maga döntse el, a képeken megjelenő formák szövevényei közül melyik alak keljen életre és váljon „valóságos” lénnyé, majd arra invitálja, hogy belemerüljön a jelen pillanatba, és felismerje: csak az észlelő tudatosságától függ, hogyan érzékeli és értelmezi a műalkotásokat. Joseph Beuyshoz hasonlóan szeretné összebékíteni a racionális gondolkodást a képzelőerővel, a mítoszokat a valósággal mágikusan szellemidéző alkotási által, melyek a tudatossá válás folyamatának állomásai.
https://linktr.ee/moongarden_now