A Liget Akadémia novemberi előadásából

Virág Tünde évtizedek óta kutat vidéki kisvárosokban és falvakban, elsősorban azok társadalmára, a különböző társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségekre, kapcsolatokra, feszültségekre fókuszálva. Kutatási témája a hátrányos helyzetű, stigmatizált társadalmi csoportok helyzete a települési társadalmakon belül.

Köztudott, hogy Magyarország vízfejű, a Budapest-központú ország. Tény, hogy az erőforrások többsége Budapestre összpontosul, ahogy a lakosság jelentős része is Budapesten vagy azt elérhető közelségben, annak agglomerációjában szeretne élni. Ugyanakkor a nem létezik „Magyar Vidék”: Debrecen és Pécs nem értelmezhető együtt az Alföld kisvárosaival, nagyközségeivel, ahogy azok sem az Ormánság vagy az Őrség aprófalvaival: más motivációk, más lehetőségek jellemzőek egyik vagy másik településre. A félreértett táj-romantika, az elnagyolt vagy félbehagyott fejlesztési tervek és a gazdasági realitások zűrzavarában sokakban mégis homogén kép rögzült a vidékről. Már az Akadémia novemberi témája is dekonstruálást igényel: nem ugyanazt jelentik az egyenlőtlenségek egy megyeszékhelyen, mint egy zsákfaluban. Ez a fogalmi zűrzavar csak a magyar vidéki térségek definiálhatatlanságát konzerválja, de a bizonytalan jelentésű fogalmak tökéletesen alkalmasak politikai használatra. Amikor egyszerűen a vidéki szavazókat okoljuk a demokrácia válságáért, a vidéki társadalomra a gazdasági eredményeket, a vidéki mentalitásra a szociális fejlődés lassúságát, csak saját tájékozatlanságunkat áruljuk el. A „Magyar Vidék” ma lesajnált és dicsőített, szégyellt és félreértett politikai Szent Grál. Mindent megmagyarázó fétis.

Ha tetszik ez az írás, maradjunk kapcsolatban! Feliratkozóink jövőbeni posztjainkról is értesítést kapnak.

Type your email…

Subscribe

Virág Tünde ugyanakkor jó kiindulásnak tartja a vidéki társadalmak és Budapest viszonyának dialektikus felfogását. Kutatásai szerint a tér – főváros, város, falu, – társadalomilag konstruált és társadalmi szerepeket tükröző-fenntartó fogalom. Példaként egy kisvárosi éttermet említett,, ahova romák sosem járnak, bár anyagilag megengedhetnék maguknak. Ez az adott település más helyeket tart fenn a romák és a nem-romák számára. Az ilyen szegregáció több előítéletnél, a városlakók világképét, társadalomképét mutatja. A térben is lehatárolt morális közösségeket természetesen kormányozzák az ilyen szabályok, énképüket fejezik ki a közös események. Szinte minden településen vannak falunapok, egyre több helyen bálokat szerveznek, különböző tematikus fesztiválokat. Ezeket kezdetben sokan furcsállták, de valódi szerepük nagyon is fontos a helyi identitás megerősítésében, szervezésükben pedig kiemelkedik a Kovách Imre és Csurgó Bernadett által lokálisan integráltnak nevezett réteg. Ez átfedést mutat az önkormányzati hatalom és erőforrások hídfőin kialakult helyi elittel, informális igazgatásuk alatt a kis- és középtelepülések maguk is kis társadalmakat alkotnak, ahol a helyi elit általa igazságosnak tartott módon osztja el az erőforrásokat. A Budapest-Vidék dialektika relációk hálózatának tűnik, sok helyi központtal, sok saját perifériával. Ez a lokálisan integrált osztály világképében nem állítható szembe a budapestivel: fővárosi és vidéki értelmiség helyett pontosabb fővárosban és vidéken élő, de országosan összefüggő értelmiségről beszélni.

kép | Horn Fanni

A vidék társadalma nem mozdulatlan, rengetegen vándorolnak Budapestre, annak agglomerációjába vagy külföldre. Virág Tünde figyelmeztetett, ez nem feltétlenül a válság tünete, és a helyben maradás sem feltétlenül lemondás vagy kényszer. A „vidéki elit” rendkívül mobil, de többen saját döntésükből maradnak szülővárosaikban. A vidéki városok középosztályára ugyanaz a fenyegetés leselkedik, ami egész Európában jellemző: a dinamikus periódusok ellenére egyre valószínűtlenebbé válik, hogy a középosztály gyermekei ugyanazt az életmódot folytathassák, mint szüleik. A középréteg képtelen önmagát újratermelni, ez pedig negatívan hat a morális közösségekre, több régióban a leszakadás-élménye egyenesen vezetett a romák elleni rasszista indulat megerősödéséhez. Ahogy a középosztály pozícióvesztést él át, kiéleződik viszonya az egyébként is perifériára szorult csoportokkal.

Ez ugyanígy megfigyelhető a legkiszolgáltatottabb falvakban is. Ezek sokkal kevésbé differenciált társadalmak, hiányzik a középréteg, általában egy-két ember, legfeljebb család rendelkezik az erőforrások elosztása felett. Sok kistelepülésen egyáltalán nincs értelmiség, hiszen a századok óta létező pap-orvos-tanár hálózat nem tud minden települést lefedni. Integráló helyi elit hiányában a kultúrához is nehezebb hozzáférni, hiszen nincs, aki megszervezze ezeket a szolgáltatásokat.

Homogén és misztifikált „Magyar Vidék” helyett tehát komplex szociológiai valóság öleli körül Budapestet. A Virág Tünde által bemutatott tendenciák a főváros és az ország viszonyának átalakulására mutatnak. A lokálisan integrált helyi elitek alatt új központok jönnek létre, körülöttük saját peremvidékekkel: a magyar települések képe átalakul.

A Liget Akadémia harmadik évada decemberben ér véget: 11-én este hat órától Kékesné Czinder Gabriellával, az Addetur Baptista Gimnázium igazgatójával beszélgetek az oktatási rendszer egyenlőtlenségeiről. A politika mellett létezik szociológiai igazság is, az egyenlőtlenségek pedig már a gyerekek között elkezdődnek. Még vannak szabad helyek, kár lenne kihagyni!