Történetek a konyhámból

Azt hiszem, a Sors kegyeltje vagyok, mert már gyerekkoromban csodálatos
emberek vettek körül, akiktől mindent megkaptam.
Szeretetet, törődést, figyelmet.
Irányt mutattak, tartást, kitartást és máig próbálok e szerint élni.
Többnyire szándékosan.
Olykor öntudatlanul.
Ahogyan az életüket élték, ahogy a sorsukat elfogadták és befolyásolták.
Ahogyan emberségükben és mesterségükben a legtöbbet akarták adni magukból.
A Park Kiadó gondozásában jó pár éve megjelent recepteskönyveimet családtagjaim
ételhez, főzéshez, asztalhoz, ünnephez kapcsolható történetei színesítették.
Egy ötlet, egy gondolat mentén kezdett alakulni az az elképzelés, hogy ezeket a
történeteket osszam meg az erre kíváncsi nézőkkel önálló estként.
Hónapokon át gyúrtuk a családi sztorikat, amik végül megrajzolják az én családfámat
és humorral, derűvel, fájdalmas szépséggel tudják elmesélni a mi generációnk
kapcsolódását a hagyományainkhoz és szokásainkhoz, az ételeinkhez és az
ünnepeinkhez.
Mert mint tudjuk (és én hiszem is), hogy aki szeret: ETET.
Szóval behozok egy hokedlit és ráülök, majd felállok (Stand up, Barbara!) és mesélni kezdek történeteket a konyhámból.
Így született meg az előadás címe.
Az előadás időtartama 1 óra 30 perc, szünet nélkül.