ALVAJÁRÓ ROMÁNC

Az est az andalúz napfény és az emberi szenvedély költőjét idézi meg, a zseniális művészt, aki egyszerre volt zenész, festő, színházi ember és költő. Aki hitt abban, hogy a vers élet és vér, a nép hangja, a lélek kiáltása.

Federico García Lorca költészete Andalúzia földjéből sarjad: cigányok táncából, fehér falak visszhangjából, a szerelem és a halál örök kettősségéből.

De szavai túlmutatnak a tájon – az ember szabadságvágyáról, kiszolgáltatottságáról és méltóságáról szólnak.

Tragikusan fiatalon, a spanyol polgárháború hajnalán hallgattatták el, ám verseit nem tudták elnémítani.
Minden sorában ott lüktet az élet – vad, érzéki, gyönyörű és fájdalmas.