Két fiatal művésznő fog bemutatkozni, akiknek munkái az ember által alkotott terek, a magány és az üresség gondolatisága körül forog.

Műterem látogatáson voltunk Hardi Ágnesnél Laczkovich Borbála kurátorral. Ilyen egy fiatal szobrászművésznő műterme: szilikon öntőformák, forrasztó, fúrók, csiszolók. Sehonnan sehová nyíló ajtók, végtelen létrák, üres úszómedencék, fényes rideg csempe, mélység és üresség…

   

            

Hardi Ágnes: „Munkáim összességében üres terek. Az  ’ember nélküli ’ mesterséges környezet a magányosság érzését indíthatja el bennünk, ám közben megvan a lehetőségünk arra, hogy egy pozitívabb szemszögből tekintve, kicsit egyedül lehessünk.
Installációkba, kisplasztikákba, illetve reliefekbe átültetett tereimet a végsőkig redukálom. Minden egyes munkámban megjelenik egy-egy olyan alkotórész, ami magában hordozza az ismétlődést, a folytonosságot. Ilyen többek között a lépcső, a korlát, a tükör, a sormintás tapéta. Jelenleg pedig a csempe, azaz elem, ami felosztja, illetve átszövi reliefjeim tereit.”

Sibitka Panni: „Festményeimben szeretem ötvözni a szocialista korszak formáit a modern, kicsit negédes színvilággal, ezáltal megfosztom a szocreál hangulatától és keretek közé szorított érzésétől. A szocializmus az elnyomásban kialakult modern hangulatú design miatt fogott meg, amit még izgalmasabbá tesz számomra a sosem ismert érzés, a benne élés. Munkáimat az erős vonalak, kontrasztok és a geometrikus, letisztult formavilág jellemzi, ami eredeteztethető a modeernizmusból, a korszak iránti érdeklődésemből és a redukció iránti vágyamból.

Megnyitóbeszéd:
Laczkovich Borbála (művészettörténész)

Megnyitón közreműködik: a TIM Stúdió
A kiállítás megtekinthető: 2023.07.05. szerdáig H-CS 9-17