Magyar leiras:

RAZVALYAEVA ANASZTÁZIA

Ravaljajeva Anasztázia hárfaművész a zenetörténet különböző korszakaiból – a barokktól a 20. századig – válogatva állította össze ünnepre hangoló műsorát. Fauret, Debussy mellett a 20. század egyik legnagyobb francia zeneszerzőjeként tartják számon. A század elején komponált, szenvedélyes és ugyanakkor pasztellesen finom hangvételű, op. 86-os Impromptu a hárfarepertoár egyik emblematikus kompozíciójává vált. Ehhez hasonló jelentőségű Hindemith három tételes Hárfaszonátája, mely a neoklasszicizmus jegyében, 1939-ben született. A francia barokk csembalómuzsika jeles képviselője, Rameau, egyik legmarkánsabb jellemvonása a kortársaihoz képest merész, extravagáns virtuozitás, valamint a francia billentyűs zenében újdonságnak számító technikai elemek alkalmazása. Az angol származású, a “hárfa Lisztjeként” is emlegetett hárfaművész, Elias Parish Alvars több tucat hárfaművet komponált, melyeket önálló szólóestjein adott elő. A hangszeres játék megújítójaként számos új effektus kötődik a nevéhez, melyeket többek között a Szerenádban is hallhatunk.